A MAGYAR ÖNKÉNTESEK MENTÁLIS EGÉSZSÉGÉRŐL ÉS JÓLLÉTÉRŐL - EGY KUTATÁS EREDMÉNYEI

Hosszú hiányt pótolva 2024 első felében széleskörű, nem reprezentatív  önkéntesvizsgálatra került sor, aminek fő célja a hazai, formális önkéntes tevékenységben részt vevő személyek mentális egészségi mutatóinak vizsgálata volt, különös tekintettel 

• a szubjektív és pszichológiai jóllét feltárására, 
• a depresszió, a szorongás és a stresszmutatók mérésére, valamint 
• a társas jóllét szerepének vizsgálata ezen kockázatok ellensúlyozásában.

A kutatás online formában zajlott 2024 februárja és májusa között és végül 492 érvényes válasz érkezett a szervezeti keretek között önkéntes munkát végzőktől. A kutatási minta - részben az online megkérdezésből adódóan is - több szempontból nagyfokú homogenitást mutatott: a válaszadók 75 százaléka nő és 66 százalékuk 45 év feletti volt. A házas/élettársi kapcsolatban élők, illetve az egyedülállók aránya 55-45 százalék közé esett. A válaszadók 50 százaléka megyeszékhelyeken, városokban, míg 31 százalékuk Budapesten élt. Érettségivel vagy annál a alcsonyabb iskolai végzettséggel mindössze csak 22 százalékuk rendelkezett.

Alapvetés, hogy a  pszichológiai alapszükségleteket alkotó három tényező - az autonómia, kompetencia és kapcsolódás kielégítése - központi szerepet játszik a mentális jóllét fenntartásában. Fő kérdés volt a felmérés során, hogy az önkéntes tevékenységek esetében ezek kielégítése miért lehet fontos, és hogyan jelennek meg. A kutatás főbb eredményei - tematikus áttekintésben - a következők voltak:

• Önkéntes munka értelme versus fizetett munka értelme

Az önkéntesek szignifikánsan nagyobb mértékben voltak elégedettek önkéntes munkájukkal, mint a fizetett munkájukkal.  

A pszichológiai alapszükségletek közül a fizetett munkával való elégedettség a fizetett munkában való autonómia- és kapcsolódás szükségletek kielégítésével, míg 

az önkéntességgel való elégedettség elsősorban az önkéntes munka értelmesnek megélésével, az autonómia- és kompetencia-szükségletek kielégítésével, valamint az idősebb életkorral volt összefüggésben.

• Az élet és az önkéntes munka értelmes megélése

A mentális egészség pozitívan kapcsolódott az élet és az önkéntes munka értelmes megéléséhez és a társas hálóhoz. Azaz, azok akik úgy nyilatkoztak, hogy az életüknek és önkéntes munkájuknak látják értelmét, és nagyobb számú támogató kapcsolatuk volt (pl. barátaik az önkéntesek között), azok jobb mentális egészségmutatókat értek el. 

Az önkéntes munka értelmesnek megélése a pszichológiai alapszükségletek közül az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás szükségletek kielégítésével volt szoros összefüggésben. 

• A fiatalok (18-35 éves korosztály) mentális egészsége és  jólléte

A kutatási mintában 112 fő 18-35 éves fiatal vett részt, akik közül 68 fő 18-25 éves, 44 fő pedig 26-35 éves volt, és akiknek 70 százaléka nőtlen/hajadon volt, valamint 46 százalékuknak értettségi vagy annál alacsonyabb, 54 százalékuknaknak pedig felsőfokú iskolai végzettsége volt. A fővárosi és vidékiek aránya 41-59 százalék közé esett, továbbá a foglalkoztatottak-tanulók aránya pedig 47-53 százalék közé. A fiatalok mentális egészségének és jóllétének vizsgálata azt mutatta, hogy:

az önkéntességet leíró funkcionális dimenziók (tevékenységterület, önkéntesség éve, gyakorisága és elégedettség) közül leginkább az önkéntességgel való elégedettségnek volt hatása a fiatal önkéntesek mentális jóllétére: az inkább elégedettek szignifikánsan magasabb jólléti értékekkel rendelkeztek.
A  stressz-, szorongás- és depresszió-értékei alapján az alkalmi önkéntesek szignifikánsan magasabb értékeket értek el, mint a rendszeres önkéntesek, ami arra utal, hogy akik gyakrabban végeznek önkéntes munkát, alacsonyabb stresszmutatókkal rendelkeznek.

Ezen eredmények is arra utalnak, hogy a civil és nonprofit szervezetek vezetőinek, önkéntes koordinátorainak érdemes kiemelt és folyamatos figyelmet fordítani az önkéntesek mentális egészségére, az érzelmi túlterhelés megelőzésére, a pszichológiai alapszükségletek -- az autonómia, kompetencia és kapcsolódás - a  kielégítésére, valamint a munka értelmességének biztosítására.

Dr. Dorner László

Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Kara Iskolapszichológiai Tanszék adjunktusa