GENERÁCIÓS KÉRDÉS AZ ÖNKÉNTESSÉGBEN
Steigervald Krisztián munkásságának és népszerűségének köszönhetően a generációs kérdés mind szélesebb érdeklődő közönséget vonz. Azt a nagyon üdvözlendő és konstruktív álláspontot képviseli, hogy az egyik vagy a másik generáció nem "ilyen" vagy "olyan", hanem MÁS! folytatás itt
Az önkéntességgel foglalkozó szakirodalomban 2003-ban jelent meg Lesley Hustinx és Frans Lammertyn nagyhatású tanulmánya az önkéntesség kollektív és reflexív stílusáról. Ebben a szerzők éppen az önkéntesség és motivációinak generációs különbségire hívták fel a figyelmet!
Az önkéntesség kollektív sítlusa
A szerzők abból indultak ki, hogy mindeddig jól kialakult és rögzült képünk volt arról, hogy az önkéntességnek van egy "kollektív" stílusa, aminek alapja a szolgáltatásetika, a közösség iránti elköteleződés és a kötelesség érzése. Ez az elköteleződés és kötelességérzés a szervezeti lojalitáson túl legkifejezőbben az önkéntesség rendszerességében nyilvánult meg. Ez főleg a Baby-boomerek és az X generációjához tartozó önkéntesekre volt jellemző.
Az önkéntesség reflexív stílusa - az Y és Z generáció
A folyamatban lévő társadalmi és gazdasági – mint például az individualizáció, a szekularizáció, a digitalizáció és az atípusos foglalkoztatás – hatottak az önkéntességre is és újraértelmezték azt.
Az önkénteseket foglalkoztató szervezetek azzal szembesültek, hogy "új" önkénteseik - különösen a Z és Y generáció tagjai - másképpen viszonyulnak a klasszikus szervezeti elvárásokhoz, és magához az önkéntességhez is. Ezt az "új önkéntességet" és az "új önkénteseket" az jellemezte, hogy kevésbé voltak érdekeltek a reguláris, rendszerezett önkéntes munkában, hanem sokkal inkább igyekeztek célirányos, nagyobb szabadságot jelentő feladatokat végezni. Az önkéntesség "reflexív formájának" nevezték el ezt a fajta új "stílust", ami az önkéntes személyes érdekeit, szükségleteit tükrözi. Rendszerességét tekintve a reflexív önkéntesség szórványosabb, átmeneti (epizodikus) és nem kifejezetten a szervezeti lojalitás alapján történik, hanem sokkal inkább a fiatal önkéntes "önérdeke" alapján.
A magyar önkéntesek motivációinak generációs különbségei
A magyar önkéntesek motivációit 2010-ben három fő (felszíni) motiváció határozta meg:
- a (társadalmi, szociális) értékek: úgy mint kiállás egy társadalmi ügy, csoport mellett és az altruizmus faktorai, a segítés, az együttérzés és a sajnálat.
- az elismerés (a szervezet, a munkatársak és a társadalom részéről valamint az önkéntesek "egyenlőként" való kezelése), továbbá
- a szociális interakciók ( a közösség-, társaság-, kapcsolat igény, barátok keresése).
Ahogy a fenti ábrán is jól látható, hogy már 2010-ben is lényeges különbségek mutatkoztak a különböző generációs korcsoportok felszíni motivációi között (mit láthatnánk most, ha sikerülne megismételni a kutatást?!).
A (társadalmi, szociális) értékek mellett a legelkötelezettebb korcsoport 46-55 évesek voltak, míg a 18-25 évesek számára az önkéntesség elsősorban az elismerés és a szociális interekciók terepét jelentette, míg a 26-35 éveseknél az elismerés mellett másodsorban már az önkéntesség érték-dimenziója is megjelent.
Mindezek hívószavak is lehetnek egy-egy generáció/korcsoport számára az önkéntességre való felhívásban, DE a megtartásban is!
De mi van mindezek mögött?? - a háttér motivációk fontossága
Az önkéntes-magatartás fenntartását a háttér motivációk mutatják meg! Ezek azok amire - véleményünk szerint - az önkéntes-koordinátori munkát alapozni lehet!
Ahogy az alábbi táblázat mutatja az önkéntesség öröme másod-harmadlagos háttérmotiváció volt a 18-55 éves korcsoportokban és igazán fontos az 56 év felettiek számára volt.
A közösség-igény a 18-35 éves ökéntesek önkéntes-magatartását fenntartó legfontosabb háttérmotivációnak mutatkozott, majd a 46-65 év közöttiek körében is megjelent mint fontos szempont.
A társadalmi ügy melletti elköteleződés a 26-35 évesek körében mutatkozott meg először, majd pedig a 36-55 évesek számára lesz igazán hívószó az önkéntességre.
Összegzés helyett - avagy néhány szempont az önkéntes-koordináció generációs megközelítéséhez
A bejegyzés szerzője: Bartal Anna Mária